Pápai Páriz Ferenc (Dés, 1649 május 10 – Nagyenyed, 1716 szeptember 10)
Az erdélyi humanizmus és orvoslás úttörője
Pápai Páriz Ferenc a 17. századi Erdély egyik legsokoldalúbb alakja volt: orvosdoktor, polihisztor, pedagógus, író és a nagyenyedi Bethlen Kollégium rektora. Életműve a magyar tudományosság és a népnevelés egyik első mérföldköve, jelmondata – „Opere et Veritate” (Cselekedettel és valósággal) – pedig hűen tükrözte gyakorlatias, a közjót szolgáló szemléletét
A „bujdosó” diák: Tanulmányok Európa-szerte
A korszak, II. Rákóczi György uralkodása, a fejedelem lengyelországi hadjárata és az azt követő zűrzavar miatt Pápai gyermekkora hányatott volt, szüleivel Dés után előbb Gyulafehérváron, majd Kolozsváron és Marosvásárhelyen élt, végül a Nagyenyedi Kollégium diákja lett 1664-ben. Korán árvaságra jutott, de tehetsége révén a Kollégium megbecsült diákja lett, “contrascriba”-nak is megválasztották. 1672-ben indult el nyugat-európai tanulmányútjára, az úgynevezett peregrinációra. Három hónapos gyaloglás során felkereste Wroclaw (akkoriban Breslau, magyarul Boroszló), Drezda, Lipcse egyetemeit. Itt németül tanult és orvosi tanulmányokat is folytatott. Ezután Heidelbergben folytatta, ahol professzori állást is ajánlottak neki, amit az orvosi hivatás iránti vágya miatt elutasított. Végül a bázeli egyetemen avatták orvosdoktorrá 1674-ben, és az orvosi kar ülnökének is megválasztották. Egyetemi karrier állt volna előtte, de ő a hazatérés mellett döntött.
A tudomány és az oktatás szolgálatában
Hazatérése után, 1676 és 1690 között I. Apafi Mihály fejedelem és felesége, Bornemissza Anna udvari orvosaként tevékenykedett. 1678-tól a Nagyenyedi Kollégium professzora lett, ahol görög nyelvet, fizikát, filozófiát és orvosi ismereteket oktatott. 1681-től haláláig, 34 éven át töltötte be a kollégium rektori tisztségét.
Pályafutását nehéz történelmi idők kísérték: a Rákóczi-szabadságharc alatt, 1704-ben a császári csapatok feldúlták Nagyenyedet. Pápai Páriz Ferencnek menekülnie kellett, de később visszatért, és diákjai segítségével, külföldi támogatásokat is bevonva kezdte meg az intézmény újjáépítését
„Pax corporis”: Orvos a családban
Legismertebb műve az 1690-ben Kolozsváron megjelent Pax corporis (A test békéje). Ez volt az első magyar nyelven, nyomtatásban megjelent orvosi könyv, “Mellyet mind élő tudós tanítóinak szájokból, mind a régieknek tudós írásokból, mind pedig maga sok betegek körül való tapasztalatából summásan összeszedett, és sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra, mennyire lehetett, értelmesen, világosan magyar nyelven kiadott.”
A könyvben a kor ismereteit, betegségek tüneteivel, lefolyásával és kezelési lehetőségeivel kapcsolatos tudását összegzi. Népszerűségét bizonyítja, hogy a 18. század végéig összesen 11 kiadást ért meg.
Nyelvészeti és egyéb munkássága
Orvosi tevékenysége mellett kiemelkedő a nyelvészeti munkássága is. Átdolgozta és kibővítette a latin-magyar és magyar-latin szótárt, amelyen 15 évig dolgozott. Emellett írt címertant (Ars Heraldica), nyomdatörténetet és egyháztörténetet is. Munkásságára nagy hatással volt a kartezianizmus, amely a modern természettudományos szemléletet hozta el Erdélybe.
Pápai Páriz Ferenc, a példakép
Névadónk emlékezete útmutató számunkra. Pápai világot járt, elismert, de a közösségébe visszatérő tudós volt. Ugyanakkor gyakorló, alázatos orvos, a pálya mint hivatás iránt elkötelezett, korabeli szinten felkészült szakember. Ezen felül lelkes, kitartó, a nehézségekkel szembeszálló, azokat leküzdő oktató és kollégiumi rector, széles rétegeket hiánypótló módon megszólító író.
Alapítványunk őrzi emlékét.
