A Pápai Páriz Ferenc Alapítvány története
A Pápai Páriz Ferenc Alapítvány keletkezését a XX. század végén Romániában uralkodó körülmények alapján lehet megérteni. Az 1989-es események, a “kommunizmus” néven ismert, személyi kultuszra alapozott diktatúra bukása után az 1990-es évek gazdasági helyzete kifejezetten nehéz volt. Az egészségügyi szakemberek nagy része élt meg jelentős frusztrációt az alacsony társadalmi megbecsülés miatt. Az 1990 márciusi események, a többségi nacionalista tömörülések előretörése, az etnikai feszültségek tovább súlyosbították a magyar anyanyelvű egészségügyi szakemberek frusztrációját. Mindez kifejezetten súlyos exodushoz vezetett, ebben az időszakban elsősorban Magyarország irányába.
A helyzetben reménysugarat jelentettek az 1989-ben alakult magyar szervezetek. Ezek közül kiemelkedett az Erdélyi Múzeum Egyesület, melynek kifejezetten erős Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztálya lett a legfontosabb, magyar egészségügyi szakembereket összefogó szervezet. Sikerült beindítani a Szakosztály évenkénti rendszeres vándorgyűlését, újra sikerült indítani az Orvostudományi Értesítőt, de persze, az EME-OGySz sorsa, tevékenysége, körülményei sem voltak felhőtlenek.
Dr. Balla Árpád főorvos úr (1932-2023), a Székelyudvarhelyi Városi Kórház Gyermekosztályának vezetője az első percektől jelentős szerepet játszott a szervezet életében. Nevéhez fűződik többek között a Szakosztály első konferenciájának megszervezése Székelyudvarhelyen, 1990-ben.
A Szakosztály Választmányának tagjaként és alelnökeként az említett frusztráció csökkentését, leküzdését Balla főorvos úr alapvető célnak tekintette, és ennek lehetőségeit számba véve arra jutott, hogy a kiemelkedő teljesítmények elismerése, díjazása egy lehetséges lépés lenne ebbe az irányba. Főorvos úr egy díj alapításának javaslatát 1996-ban a Szakosztályi Választmány elé terjesztette. Az ötletet a Választmány jónak találta, de a Szakosztály szűkös anyagi lehetőségei miatt megvalósítása nem került sorra.
Balla főorvos úr 1999-ben újra felvetette az ötletet, ekkor már konkrétan egy Pápai Páriz Ferenc Emlékérem alapítására. A javaslatot a Választmány újra támogatta, de anyagi fedezetet továbbra sem tudott biztosítani hozzá.
Ilyen előzmények után Balla Árpád főorvos úr, kihasználva az abban az időben kedvező jogi környezetet, és Székelyudvarhely “barátságos” viszonyait, saját kezdeményezésére, saját költségére bejegyeztette a Pápai Páriz Ferenc Alapítványt. Idézve a főorvos úr saját szavait:
„A magyar államiság 1000-ik évfordulója alkalmából, saját kezdeményezésemre 2000 februárjában létrehoztam a Pápai Páriz Ferenc Alapítványt, Erdély hírneves orvostudósa emlékének megörökítésére. Az Alapítvány céljai között szerepel (…) hogy évente díjazzuk az elismerés jeléül azokat az orvosokat, gyógyszerészeket, akik kiváló szakmai és tudományos tevékenységet fejtettek ki. Ennek érdekében Pápai Páriz Ferenc Emlékérmet és kísérő oklevelet létesitettünk…”
Dr. Balla Árpád
Az Alapítvány létrehozásakor, ugyancsak a Balla főorvos úr szervezésében már zajlottak az évente megrendezett Családorvosi Konferenciák Székelyudvarhelyen. Ezek szervezését az Alapítvány átvette, így a rendszeres tevékenység a tavasszal megrendezett Konferenciát és a Pápai Páriz Ferenc Emlékérem odaítélését és menedzselését jelentette. Ezen kívül az Alapítvány szerepet vállalt más rendezvények, konferenciák megszervezésében is (pl. az EME-OGySz X. Tudományos Konferenciája 2000-ben, és egyéb rendezvények), bizonyos esetekben orvostanhallgatók számára ösztöndíj biztosításában, középkáderek továbbképzésének támogatásában, illetve jogi hátteret biztosított adományoknak egészségügyi intézményekhez való eljuttatásában is – a pillanatnyi igények és lehetőségek szerint. Az Alapítvány története során a Kuratórium, illetve Igazgató Tanács összetétele többször változott, a Családorvosi Konferenciák szervezésében, formájában is voltak változások, illetve a Pápai Páriz Ferenc Emlékérem odaítélési és átadásának módja is más lett. Az alapvető gondola viszont ma is ugyanaz: segíteni, támogatni a romániai magyar egészségügyi közösséget megmaradásában és fejlődésében,